„Mi történik, ha szakemberhez fordulok?”

A leggyakoribb félelmek és a valóság.

Sokan, akik pszichológushoz fordulnak, már hosszú ideje küzdenek valamilyen nehézséggel. Van, akit a szorongás folytogat, másokat az életük egy pontján bekövetkezett változás-, veszteség gyötör, vagy éppen egy megmagyarázhatatlan ürességet éreznek.
És még mielőtt belépnének az ajtón, sokszor már egy másik, láthatatlan csomag is ott van velük: a félelem…

„Biztos, hogy amit elmondok, az titokban marad?”

Igen, biztos. A pszichológusi munka egyik alappillére a diszkréció és a bizalom. Ami az ülésen elhangzik, az ott is marad. Ez egy védett tér, ahol szabadon lehet beszélni, érezni, keresni, kérdezni, gondolni.

„És mi történik az üléseken?”

Ez mindenkinél egyedi. Van, aki sokat beszél, van, aki inkább csendben van az elején. Van, aki sír, van, aki nevet. Van, aki konkrét céllal érkezik, és van, aki csak azt tudja: „valami nem jó, de nem tudom, mi”.
Az első alkalmakon gyakran csak ismerkedünk. Nem kell „készen lenni” semmire. A kapcsolat, a bizalom és a ritmus közösen alakul ki.
Én úgy szoktam mondani: Most egy darabig együtt utazunk …, mint két ember egy csónakban…

„Mit fog gondolni rólam?”

Talán az egyik leggyakoribb aggodalom, hogy a pszichológus majd véleményt formál, kritizál, vagy elvár valamit, aminek nehéz vagy lehetetlen megfelelni. Ez teljesen érthető félelem – a világban sokszor tapasztaljuk, hogy elvárásokkal, címkékkel és elhamarkodott ítéletekkel találkozunk.
De a pszichológus nem a világ. Nem bíró, nem tanár, és nem kritikus. Nincs oka, sem joga ítélkezni.

„Mi van, ha valami baj van velem?”

A pszichológus nem úgy tekint az emberre, mint „javítandó hibára”. Sokkal inkább úgy, mint egy olyan lényre, aki komplex, érző, fejlődő és kereső – mint mi mindannyian. A nehézségek, amiket átélünk, nem „hibák”, hanem részei az emberi létnek.

A pszichológus kísérőtárs. Egy olyan szakember, aki azért van ott, hogy meghallgasson, megértsen és támogasson. Az ülések nem vizsgák. Nincs jó- vagy rossz válasz. Nem kell „jól teljesíteni”, „érdekeset mondani”, vagy „tökéletesen működni”. Elég, ha önmagad vagy – pontosan úgy, ahogy most vagy. Minden érzés, minden kérdés, minden zavarodottság hozható.

Záró gondolat

Ha Önben is ott motoszkál a gondolat, hogy segítségre lenne szükség – de tart attól, mi fog történni –, tudnia kell, ez teljesen rendben van. A félelem nem gyengeség, hanem érzékenység. És ha mégis elindul, az már önmagában egy bátor, gyógyító lépés.
Az út elején nem kell mindent tudni, elég elindulni rajta.